Épp belemélyednék az írásba, amikor valaki megveregeti a szélvédőt. Majd frászt kapok!
Fridi az és nagyon vidám!
Nem bírt aludni, ezért átjött a hegyen...
Kicsit bánt, hogy nem szólt, de szerinte csak egy oltári szívástól óvott meg, mert az ereszkedés a saras lejtő nem volt túl vidám szórakozás.
Mondja, hogy továbbindul a közelben lévő pontra és már el is tűnik.
Gyorsan összepakolok és én is megyek utána autóval, pár perc alatt ott is vagyok.
Fridi eszik, iszik, kicsit töltődik. Megvarrjuk még a talpát, krémez itt-ott.
Film.
Nem is igazán vesztegetünk sok időt. Megbeszéljük, hogy az éjszakába belefér még 15 kili Eaux Rousse-ig, ott majd találkozunk és meglátjuk mi lesz. Talán alvás...
Az eső még szemerkél, amikor elválunk.
Gyorsan visszapakolok és indulok a másik völgybe.
A kis pontot nem nehéz megtalálni és még parkoló is van! Beöltözök és 4.30-kor elindulok Fridi elé a hegyre. Már nem esik. Friss, tiszta, harmatos enyhe idő van. Nagyon jól haladok felfelé, szemből nem sok emberrel találkozom. Az ösvény az először olyan mintha a Pilisben járnék: keskeny, sima, földes, aztán ahogy emelkedem egyre kövesebb és barátságtalanabb lesz, ráadásul ahogy kikerülök az erdő takarásából a szél is feltámad egy kicsit és a levegő sem lesz melegebb. Lassan már jöhetne a találkozó...
6:05-kor befut a tarjáni gyors. Kicsit álmosan és kóválygósan, de egyben! Nyílt füves részen ereszkedünk, még teljes sötétségben. Pont egy óra múlva érjük el a fűtött sátrat.
Menet közben megbeszéljük, hogy kis alvást beiktatunk a programba, így lemegyek az autóhoz és jobb híján a lökhárító mögött rendezem be Fridi hálószobáját. Mire mindennel elkészülök és felmegyek, már szinte alszik.
Az autóhoz leérve kicsit hitetlenkedve néz rám amikor mondom neki, hogy egy szál alsógatyára vetkőzve bújjon a hálózsákba. Nagyon fázik. Ennek ellenére gyorsan bevágja magát a zsákba és perceken belül elalszik.
Így.
Felmegyek a pontra, szerzek forró vizet, kicsit matatok, előkészítem a további száraz ruhákat, majd a megbeszélt két órányi alvás után felkeltem.
Nem mondom, hogy örül neki, de ez van...
Tea, kenyér, bogyók, ampullák, krémezés, öltözés... szokásos rutin...
A következő találkozási pont Cogne. Egy nagyobb pont, ahol fürödni is lehet, lesz nagy kajálási lehetőség. Ha minden klappol, akkor a Col Loson (3296m) környékére fel tudok majd menni elé.
Kicsit nehezen indul neki a napi penzumnak, de nem féltem, a környező hegyek látványából ítélve gyorsan be fog melegedni...
9:49-kor indul el.
Én sem tétováztam sokat. Kicsit rendet rakok az autóban és elindulok Cogne-ba. Az éjjel még sötét szerpentinen visszafelé haladva több patakot is keresztezett az út.Az egyik szimpatikusnál megállok és egy jeges, de ennél fogva hűsítő fürdőt veszek. Simán fogat mosok a patakban, még csak nem is gondolkodom a tisztaságán. Ennyire hideg, ennyire az erdőben talán nem is lehet annyira koszos...
A 45 kilit gyorsan megteszem, de mire a városkába érek nagyon melege lett. Elmegyek a legutolsó parkolóig, ott átöltözöm és indulok is Fridi 'megmentésére'.
12 óra előtt indulok, jól megpakolva. Alighogy elhagyom az utat, meredek emelkedőn visz az út, gyönyörű fenyvesben. Bővizű patakokat keresztezek, még egy kisebb vízesést is utamba kerül. Köves, sziklás meredek mászás visz tovább és lassan az árnyékot adó fák is elmaradoznak. Bazi meleg lett. Menet közben iszom kedvenc menta szörpömet és tápolok is rendesen. Egy széles, kopár völgyben az út jó részére nyílik rálátás. Köves, kietlen katlan. Pokol meleg...
Kicsit filmezek. Nehéz megmutatni ezt filmen. Mire felérek a szerpentin tetejére egészen tetszeni kezd. Visszanézve a zöldellő völgyre nyílik a kilátás. Pazar. Fent kis hullámozás után egy széles lapos hegylábon menedékházat találok. Itt az etetőpont. Riff. Vittorio Sella (2585m). A kútnál megmosakszom és némi filmezgetés után indulok is. 13:30, lassan Fridinek is érkeznie kell. A lanka után újra elkezd emelkedni az ösvény és egyre kellemetlenebb lesz. Apró kövek púder szerű altalajon. Csúszik mint a jég. Szerencsére nem kell sokat másszak, mert magyar hangokat hallok fentről... Elkezdünk ereszkedni vissza a házhoz. Gyorsan leérünk. Kis oázis a meleg, száraz katlanban. Nem sietünk, jó egy kis kényeztetés. Majd' fél óra el is repül..
A lejtmenet egy kicsit szenvedős és meleg, de kárpótlásként gyönyörű.
Felfelé kicsit hosszabbnak tűnt, de lefelé 70 perc alatt megtesszük az utat. Látszik, hogy Fridi teletankolta magát.
Ez a kulcsa az egésznek.:
Enni, enni, enni...
Ha ez megvan, akkor meg inni, inni, inni...
Ha ez megvan, akkor az előző ponttól újra....
Habár Cogne egy 'base vita', itt fürdeni és aludni is lehet, úgy határozunk, hogy nem kellene itt vesztegetni az időt. Az autó melletti gyepes sávon ejtőzünk egy kicsit, megbeszéljük a továbbiakat, majd Fridi nekiindul a következő résznek. Én 27 km múlva tudok vele találkozni, ezért 87 kilit kell autókázzak. Úgy számoljuk, hogy hajnali kettő körül tudunk összefutni Chardonney-nél.
Könnyes búcsú után pakolászok és indulok is.
Öreg sötét lesz mire megérkezem.
Mivel a völgy végében van a keresett település nincs nehéz dolgom, könnyen megtalálom a pontot. Az az érzésem, hogy ez egy meglehetősen felkapott hely, mivel valamire való alvóhelyet nem találok. Visszaülök az autóba és a völgybe visszafelé indulva végre találok egy abszolút ideális helyet.
Végre alvás!
Rám fér...
Matrac, hálózsák, óra beállítva.
Hajrá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése