Épp belemélyednék az írásba, amikor valaki megveregeti a szélvédőt. Majd frászt kapok!
Fridi az és nagyon vidám!
Nem bírt aludni, ezért átjött a hegyen...
Kicsit bánt, hogy nem szólt, de szerinte csak egy oltári szívástól óvott meg, mert az ereszkedés a saras lejtő nem volt túl vidám szórakozás.
Mondja, hogy továbbindul a közelben lévő pontra és már el is tűnik.
Gyorsan összepakolok és én is megyek utána autóval, pár perc alatt ott is vagyok.
Fridi eszik, iszik, kicsit töltődik. Megvarrjuk még a talpát, krémez itt-ott.
Film.
Nem is igazán vesztegetünk sok időt. Megbeszéljük, hogy az éjszakába belefér még 15 kili Eaux Rousse-ig, ott majd találkozunk és meglátjuk mi lesz. Talán alvás...
Az eső még szemerkél, amikor elválunk.
Gyorsan visszapakolok és indulok a másik völgybe.
A kis pontot nem nehéz megtalálni és még parkoló is van! Beöltözök és 4.30-kor elindulok Fridi elé a hegyre. Már nem esik. Friss, tiszta, harmatos enyhe idő van. Nagyon jól haladok felfelé, szemből nem sok emberrel találkozom. Az ösvény az először olyan mintha a Pilisben járnék: keskeny, sima, földes, aztán ahogy emelkedem egyre kövesebb és barátságtalanabb lesz, ráadásul ahogy kikerülök az erdő takarásából a szél is feltámad egy kicsit és a levegő sem lesz melegebb. Lassan már jöhetne a találkozó...
6:05-kor befut a tarjáni gyors. Kicsit álmosan és kóválygósan, de egyben! Nyílt füves részen ereszkedünk, még teljes sötétségben. Pont egy óra múlva érjük el a fűtött sátrat.
Menet közben megbeszéljük, hogy kis alvást beiktatunk a programba, így lemegyek az autóhoz és jobb híján a lökhárító mögött rendezem be Fridi hálószobáját. Mire mindennel elkészülök és felmegyek, már szinte alszik.
Az autóhoz leérve kicsit hitetlenkedve néz rám amikor mondom neki, hogy egy szál alsógatyára vetkőzve bújjon a hálózsákba. Nagyon fázik. Ennek ellenére gyorsan bevágja magát a zsákba és perceken belül elalszik.
Így.
Felmegyek a pontra, szerzek forró vizet, kicsit matatok, előkészítem a további száraz ruhákat, majd a megbeszélt két órányi alvás után felkeltem.
Nem mondom, hogy örül neki, de ez van...
Tea, kenyér, bogyók, ampullák, krémezés, öltözés... szokásos rutin...
A következő találkozási pont Cogne. Egy nagyobb pont, ahol fürödni is lehet, lesz nagy kajálási lehetőség. Ha minden klappol, akkor a Col Loson (3296m) környékére fel tudok majd menni elé.
Kicsit nehezen indul neki a napi penzumnak, de nem féltem, a környező hegyek látványából ítélve gyorsan be fog melegedni...
9:49-kor indul el.
Én sem tétováztam sokat. Kicsit rendet rakok az autóban és elindulok Cogne-ba. Az éjjel még sötét szerpentinen visszafelé haladva több patakot is keresztezett az út.Az egyik szimpatikusnál megállok és egy jeges, de ennél fogva hűsítő fürdőt veszek. Simán fogat mosok a patakban, még csak nem is gondolkodom a tisztaságán. Ennyire hideg, ennyire az erdőben talán nem is lehet annyira koszos...
A 45 kilit gyorsan megteszem, de mire a városkába érek nagyon melege lett. Elmegyek a legutolsó parkolóig, ott átöltözöm és indulok is Fridi 'megmentésére'.
12 óra előtt indulok, jól megpakolva. Alighogy elhagyom az utat, meredek emelkedőn visz az út, gyönyörű fenyvesben. Bővizű patakokat keresztezek, még egy kisebb vízesést is utamba kerül. Köves, sziklás meredek mászás visz tovább és lassan az árnyékot adó fák is elmaradoznak. Bazi meleg lett. Menet közben iszom kedvenc menta szörpömet és tápolok is rendesen. Egy széles, kopár völgyben az út jó részére nyílik rálátás. Köves, kietlen katlan. Pokol meleg...
Kicsit filmezek. Nehéz megmutatni ezt filmen. Mire felérek a szerpentin tetejére egészen tetszeni kezd. Visszanézve a zöldellő völgyre nyílik a kilátás. Pazar. Fent kis hullámozás után egy széles lapos hegylábon menedékházat találok. Itt az etetőpont. Riff. Vittorio Sella (2585m). A kútnál megmosakszom és némi filmezgetés után indulok is. 13:30, lassan Fridinek is érkeznie kell. A lanka után újra elkezd emelkedni az ösvény és egyre kellemetlenebb lesz. Apró kövek púder szerű altalajon. Csúszik mint a jég. Szerencsére nem kell sokat másszak, mert magyar hangokat hallok fentről... Elkezdünk ereszkedni vissza a házhoz. Gyorsan leérünk. Kis oázis a meleg, száraz katlanban. Nem sietünk, jó egy kis kényeztetés. Majd' fél óra el is repül..
A lejtmenet egy kicsit szenvedős és meleg, de kárpótlásként gyönyörű.
Felfelé kicsit hosszabbnak tűnt, de lefelé 70 perc alatt megtesszük az utat. Látszik, hogy Fridi teletankolta magát.
Ez a kulcsa az egésznek.:
Enni, enni, enni...
Ha ez megvan, akkor meg inni, inni, inni...
Ha ez megvan, akkor az előző ponttól újra....
Habár Cogne egy 'base vita', itt fürdeni és aludni is lehet, úgy határozunk, hogy nem kellene itt vesztegetni az időt. Az autó melletti gyepes sávon ejtőzünk egy kicsit, megbeszéljük a továbbiakat, majd Fridi nekiindul a következő résznek. Én 27 km múlva tudok vele találkozni, ezért 87 kilit kell autókázzak. Úgy számoljuk, hogy hajnali kettő körül tudunk összefutni Chardonney-nél.
Könnyes búcsú után pakolászok és indulok is.
Öreg sötét lesz mire megérkezem.
Mivel a völgy végében van a keresett település nincs nehéz dolgom, könnyen megtalálom a pontot. Az az érzésem, hogy ez egy meglehetősen felkapott hely, mivel valamire való alvóhelyet nem találok. Visszaülök az autóba és a völgybe visszafelé indulva végre találok egy abszolút ideális helyet.
Végre alvás!
Rám fér...
Matrac, hálózsák, óra beállítva.
Hajrá!!!
1. nap - Couremayeur - Valgrisenche
Az UTMB-nél talán valamivel családiasabb, de nagyon jól szervezett és fergeteges volt a rajt. Sikerült jó helyre állnom a tömegben és még Fridit is megörökíthettem az elrajtolók között.
Gyorsan visszasiettem a szállásunkra és elindultam az első találkozási pont, La Thuile felé. Sajnos út közben nem tudtam tankolni, mivel a kutak vasárnap zárva tartanak erre felé!?! 40 perc autókázás után jutottam el La Thuile-be. A főútról is elég szerpentinesnek tűnt a bekötőút, de rajta haladva minden képzeletet felülmúlt.
A városka elején lévő parkolóba letettem az autót, majd kis motyómmal elindultam a kijelölt útvonallal szemben. Nem volt nehéz dolgom, mivel kis sárga zászlócskák és vörös felfestések jelezték az utat, nagyon egyértelműen.
Az ösvény egy napos, száraz domboldalon vezetett enyhén felfelé. 20-30 perc után megálltam, mert az addigi ritkás fás területet teljesen nyílt oldal követte. Megsülni meg nem volt kedvem. Lepakoltam, elővettem a térképet és belőttem a pozíciómat.
Közeben egyre másra haladtak el mellettem a túrázók. Őket követve láttam, hogy az ösvényt egész messzire belátom.
Érkeztek a futók. Először egy négyes boly tűnt fel, a tavalyi győztessel, majd sorra következtek a versenyzők. Vártam Fridit, annyira, hogy amikor feltűnt, majd elszalasztottam a felvételt – mert persze közben vadul filmeztem is...
Együtt ereszkedtünk a városka felé, én próbáltam hátulról felvenni a tempót.
Lent nagy buzdítás volt, tapsoltak, kolompoltak, sípoltak, doboltak. Jó 5 percet tekeregtünk az utcákon mire a frissítőponthoz beértünk. Először Fridit magára hagytam, mert nem tudtam, hogy én merre tudok majd bemenni, de rögtön észrevettem, hogy elég fejetlenség van, mindenkit, mindenhova beengednek, így egyszerűen besétáltam az etetőpontra. Találkoztam Fridivel, majd szép komótosan átvettük, hogy mi is történt.
Alapjába véve nem volt gond, de fáradtnak, kissé enerváltnak tűnt. A meleg megviselte, de kit nem... A kedve jó volt, étvágya is volt. Sajtot, sonkát, kenyeret evett, kólát, vizet és a végén egy sört is ivott. Együtt hagytuk el a pontot, aminek a kijáratában az UTMB-s Polettiék tapsoltak :)))... Egy kicsit még együtt gyalogoltunk az emelkedő aszfalton, majd a maradék sör kidobása után elváltunk.
Visszagyalogoltam az autóhoz, és rögtön el is indultam a következő pontra Planavalba.
Szűk, kanyargó völgybe vitt az út, mindenfelé vízesések, patakok. Meg is álltam egy helyen fotózni, mert annyira nem bírtam magammal.
Továbbindultam egészen egy kis kereszteződésig, ahol egész kis aszfalt útra kellett letérni. A nyilak és bóják jelezték, hogy a mezőny is erre halad. Elérkeztem a faluhoz, majd a felfestett jeleket követve el is hagytam. A szűk kis út kanyarogva kúszott fel a hegyoldalba. Egyre több volt az út menti autó, így gyanítottam, hogy lassan a becsatlakozó ösvényhez érek. Így is volt. Visszafordultam és az első alkalmas helyen leparkoltam.
Átöltöztem, bepakoltam a kis zsákot, majd nekiindultam a hegynek Colle da la Crosatie felé.
Poros, köves szerpentinező út vitt felfelé. Emberrel nem találkoztam, még az élmezőny sem járt erre. Meleg volt, a nap teljes erővel tűzött. Kb. fél óra kapaszkodás után jöttem rá, hogy nem vittem magammal esőkabátot, pedig délutánra, estére csapadékot jósoltak. Néhány felhő volt csak az égen, de azért nem árt az óvatosság, pláne magas hegységben. Nem örültem egy esetleges elázásnak, de azért folytattam az utamat. Még a Lac du Fond előtt találkoztam az első versenyzővel. Kissé meg is lepődtem, hogy ilyen korán ideért. Fotóztam, filmeztem a tavak, patakok környékén, a környezet nagyon pazar volt. Egy nagyobb, meredekebb, kitett kaptató után már látszott a hágó. Mivel a felhők egyre sűrűsödtek úgy döntöttem, hogy inkább bevackolom magam valami szélvédett helyre, lecserélem az izzadt pólóm és várom Fridi érkezését. Így is tettem. Filmeztem, fotóztam, ettem, ittam nyugodtan és nézelődtem. Ritkán adatik meg az embernek, hogy 2800m környékén töltse tétlen idejét...
18:00 körül érkezett meg Fridi, egész jó állapotban. Kis fáradtságra panaszkodott de egyébként teljesen egyben volt. Az út változó meredekségű és döntően barátságtalan volt lefelé.
Lefelé. (A bizalmas megnyilvánulásokat, kötőszavakat kipittyegtettem...)
Mire visszaérkeztünk az aszfalt úthoz az eső is elkezdett szemerkélni. Gyorsan vázoltam Fridinek, hogy mi vár még rá, majd átöltözés után az autóba pattantam. Az eső egyre barátságtalanabbul esett, sőt néha zuhogott.
A jelölt pálya az aszfalt úton, vagy azzal párhuzamosan haladt, így jól láthattam a derekasan elázó versenyzőket.
Beértem Valgrisenche-be, de olyan kicsi volt a falu, hogy egyből át is haladtam rajta. Autók mindenütt, esélyem sem volt leállni. Megfordultam, majd kis töketlenkedés után behajtogattam a gépet egy biztonságosnak ítélt parkolni tilos jelzés alá.
Az eső szakadt.
Vártam egy kicsit, a beérkezőket nem láttam, úgy 30-40 m-re lehettem a ponttól.
Fridi hívott, hogy beért.
Felvettem pár szükségesnek ítélt cumót és felmentem a pontra. Elég nagy tumultus volt, mindenki fedett helyet keresett magának. Versenyzők és kísérők egyaránt.
Kis kajálás után erős rámenőséggel én is felmentem a zuhanyzó részlegbe. Próbáltam a felső szinten ágyat is foglalni Fridinek, ez sikerült is. Elég nagy jövés-menés volt, ráadásul elég kis helyen voltunk összezsúfolva. Rajtam kívül más kísérő ide nem jutott fel...
A mezőny itt még nem húzódott szét, így nagy volt a népsűrűség.
Zuhanyzás után leltároztuk a vízhólyagokat és arra jutottunk, hogy ebben a cipőben nem nagyon érdemes folytatni a versenyt. Vízhólyag volt Fridi sarkán és két lábujján. Megvarrtam őket, lefertőtlenítettük és leragasztottuk mindegyiket.
Irány az ágy.
2-3 óra alvásra gondoltunk, majd utána még éjjeli nekiindulásra.
Megbeszéltük, hogy én átmegyek Rhemes-Notre-Dame-ba és amikor Fridi, indulásakor telefonál, akkor elindulok vele szembe a hegyre. A szintrajzból úgyis valami horrorisztikusabb lejtő bontakozott ki. Hátha tudok majd segíteni...
Visszamentem az autóhoz és megpróbálta kiteríteni a szarrá ázott cuccokat. Nem volt egyszerű. Bevágtam magam az autóba és átmentem a következő völgybe.
A falu szélén könnyen ráakadtam arra a pontra ahol a futók keresztezik az aszfalt utat. Épp egy parkoló volt itt, tehát beálltam. Az eső nem esett, így gyorsan az autó melletti alvás mellett döntöttem. Sajnos fél óra múlva rákezdett. Behajtogattam magam az autóba. Próbáltam két órán keresztül az első üléseken aludni, de nem sikerült. Megint elállt az eső, így újra a parkoló aszfaltját választottam. Fél óra múlva megint vissza. No ennek semmi értelme – gondoltam – elővettem a laptopom és elkezdtem írni ezt a beszámolót. Hajnali kettő volt ekkor.
Ez nem jött be...
Bocsánat!
Nethiány miatt a közvetítés elmaradt, de utólag pótolom.
Így sajátos beszámoló lesz belőle, úgy, hogy a történet végét ismeritek.
Nethiány miatt a közvetítés elmaradt, de utólag pótolom.
Így sajátos beszámoló lesz belőle, úgy, hogy a történet végét ismeritek.
A NAP
Reggel kissé felhős időre ébredtünk. Nem vészes, épp csak annyi, hogy ne legyen nagy napsütés és túl meleg.
Mindenki aludt, mint a bunda.
Fridi magába tömött egy patikányi vitamint meg hohcbió bogyót, ha ezen múlik, akkor nagyon sikeres lesz :)))...
10:00-kor rajt.
Utána La Thuile-ben fogunk majd találkozni.
Hogy mikor és honnan lesz netem, azt még nem tudom, de azért próbálok írni minél gyakrabban.
Mindenki aludt, mint a bunda.
Fridi magába tömött egy patikányi vitamint meg hohcbió bogyót, ha ezen múlik, akkor nagyon sikeres lesz :)))...
10:00-kor rajt.
Utána La Thuile-ben fogunk majd találkozni.
Hogy mikor és honnan lesz netem, azt még nem tudom, de azért próbálok írni minél gyakrabban.
Nevezés
A rajtszámátvételt nem vitték túlzásba a rendezők - meg egyébként más sem...
Elég hosszú sor volt mire 3 körül odaértünk. Találkoztunk a többi magyar résztvevővel is. Fridi és András 20p sorban állás után kapták meg a kezükre a csippet, a pólójukat, a 2 db rajtszámot és az előreküldendő sárga Grivel zsákjukat. Nem ellenőrizték a kötelező felszerelés meglétét, pedig mi becsületesen végigcipeltünk mindent a városon.
Pár kiállító volt ugyan, de nagy expo-ra nem kell gondolni...
Visszajöttünk a szállásra, kiválogattuk az előreküldendő cuccokat. (A 7 'base vita' pontra viszik ki az előre leadott cuccokat a szervezők. Erre szolgál AZ a Grivel márkájú zsák, amit jól megpakoltunk.) Bár terveink szerint én minden ilyen ponton ott leszek, de megtörténhet, hogy valami előre nem tervezett dolog miatt mégsem. No, ilyen esetre jobb, ha lesz minden Fridinél. Pót kaja, pót ruha, törülköző...
Délután kifizettük a szállást és bepakoltuk a nélkülözhető cumókat az autóba. Este 8-ra volt meghirdetve az eligazítás és a paszta party. A megtömött zsákokat is visszacipeltük, mivel le lehett adni őket, így ezzel holnap reggel nem kell majd vesződni.
Az eligazításon igazán új infót nem mondtak el, a tészták porciózásakor meg egy emberként rohamozták meg a versenyzők a pultokat. Mi inkább kimaradtunk ebből a játszmából és a tegnap kipróbált helyünkön ettünk megint egy-egy fergeteges pizzát.
Most lassan alvás...
Sajnos a szállodánk a héten bezár, így a jövő hétre - ki tudja mikorra? - nem lesz majd szállásunk. Remélem ez lesz majd a legnagyobb gondunk!
Elég hosszú sor volt mire 3 körül odaértünk. Találkoztunk a többi magyar résztvevővel is. Fridi és András 20p sorban állás után kapták meg a kezükre a csippet, a pólójukat, a 2 db rajtszámot és az előreküldendő sárga Grivel zsákjukat. Nem ellenőrizték a kötelező felszerelés meglétét, pedig mi becsületesen végigcipeltünk mindent a városon.
Pár kiállító volt ugyan, de nagy expo-ra nem kell gondolni...
Visszajöttünk a szállásra, kiválogattuk az előreküldendő cuccokat. (A 7 'base vita' pontra viszik ki az előre leadott cuccokat a szervezők. Erre szolgál AZ a Grivel márkájú zsák, amit jól megpakoltunk.) Bár terveink szerint én minden ilyen ponton ott leszek, de megtörténhet, hogy valami előre nem tervezett dolog miatt mégsem. No, ilyen esetre jobb, ha lesz minden Fridinél. Pót kaja, pót ruha, törülköző...
Délután kifizettük a szállást és bepakoltuk a nélkülözhető cumókat az autóba. Este 8-ra volt meghirdetve az eligazítás és a paszta party. A megtömött zsákokat is visszacipeltük, mivel le lehett adni őket, így ezzel holnap reggel nem kell majd vesződni.
Az eligazításon igazán új infót nem mondtak el, a tészták porciózásakor meg egy emberként rohamozták meg a versenyzők a pultokat. Mi inkább kimaradtunk ebből a játszmából és a tegnap kipróbált helyünkön ettünk megint egy-egy fergeteges pizzát.
Most lassan alvás...
Sajnos a szállodánk a héten bezár, így a jövő hétre - ki tudja mikorra? - nem lesz majd szállásunk. Remélem ez lesz majd a legnagyobb gondunk!
-1. nap
Egy esti, fantasztikusan jó pizza után baromi rosszul aludtunk, mert nem eléggé nyitottuk ki a teraszajtót. Baromi meleg volt, még éjjel is.
Reggel bármennyire is szarul voltam, felmentem a Bertone házhoz, mert én eddig csak a CCC hosszabb útját ismertem, a rövid mászósat még nem.
Frankó volt.
Az otthonról hozott hasmenés sajnos még nem múlt el nyomtalanul (a nyomokat a Bertone háznál hagytam).
Ma sem maradhatott el a shoppingolás, mert megtaláltuk a tegnapi bolt outletjét :)))...
Fridiék pakolásznak, mert megyünk rajtszám átvételre.
A város egyre inkább kezd megtelni marcona tekintetű emberekkel.
Reggel bármennyire is szarul voltam, felmentem a Bertone házhoz, mert én eddig csak a CCC hosszabb útját ismertem, a rövid mászósat még nem.
Frankó volt.
Az otthonról hozott hasmenés sajnos még nem múlt el nyomtalanul (a nyomokat a Bertone háznál hagytam).
Ma sem maradhatott el a shoppingolás, mert megtaláltuk a tegnapi bolt outletjét :)))...
Fridiék pakolásznak, mert megyünk rajtszám átvételre.
A város egyre inkább kezd megtelni marcona tekintetű emberekkel.
-2 még
Egy kis városi nézelődéssel, kroásszan zabálással indult a nap.
Pár sportbolt is az utunkba került...
Fridi majdnem vett egy HOKA-t, de nem volt nála zokni a próbához :)))...
Megnéztük a rajthelyet. Rögtön le is szólítottak minket, sok sikert kívántak az elkövetkező napokra. Mondtam, hogy én csak kibic vagyok.
Megnéztük, hogy merre hagyja majd el a mezőny a várost. Andrásnak megvan a GPS track, így nem volt nehéz dolgunk.
Az aszfalton zöld felfestések lesznek, ezeket (is) követtük.
Nem igazán értettük, hogy miért GTV-vel jelölik az útvonalat. Próbáltuk kideríteni miből jön a rövidítés, de eddig nem fejtettük még meg.
A város után egy baromi szűk ösvényre tértünk. András rögtön összeszarozta magát. Szó szerint. Ez jó jel! Az nem, hogy már most is sántít, mert fáj a dereka...
Szóval felmentünk pár 10 m-t az ösvényen és kerülgettük a taposóaknákat.
Baromi meleg volt, így nem nagyon vágtunk neki komolyabban.
Visszafelé Fridi még betolt 30 dkg pizzát.
Azóta alszik. Nemhiszemel.
Úgy alszik, mint egy gyerek. Hihetetlen alvókája van.
No, most nézem, hogy vakaródzik, lassan ébred,
Megyünk HOKA.t venni. Vagy egy kicsit kocogni.
Ez nost dől el.
Még csipás a feje...
Pár sportbolt is az utunkba került...
Fridi majdnem vett egy HOKA-t, de nem volt nála zokni a próbához :)))...
Megnéztük a rajthelyet. Rögtön le is szólítottak minket, sok sikert kívántak az elkövetkező napokra. Mondtam, hogy én csak kibic vagyok.
Megnéztük, hogy merre hagyja majd el a mezőny a várost. Andrásnak megvan a GPS track, így nem volt nehéz dolgunk.
Az aszfalton zöld felfestések lesznek, ezeket (is) követtük.
Nem igazán értettük, hogy miért GTV-vel jelölik az útvonalat. Próbáltuk kideríteni miből jön a rövidítés, de eddig nem fejtettük még meg.
A város után egy baromi szűk ösvényre tértünk. András rögtön összeszarozta magát. Szó szerint. Ez jó jel! Az nem, hogy már most is sántít, mert fáj a dereka...
Szóval felmentünk pár 10 m-t az ösvényen és kerülgettük a taposóaknákat.
Baromi meleg volt, így nem nagyon vágtunk neki komolyabban.
Visszafelé Fridi még betolt 30 dkg pizzát.
Azóta alszik. Nemhiszemel.
Úgy alszik, mint egy gyerek. Hihetetlen alvókája van.
No, most nézem, hogy vakaródzik, lassan ébred,
Megyünk HOKA.t venni. Vagy egy kicsit kocogni.
Ez nost dől el.
Még csipás a feje...
-2. nap reggel
A két aspiráns még aludt, amikor én 20 perc hotelban való bolyongás után a hátsó vészkijáraton elhagytam az épületet...
Furcsa a csöndes Couremayeur-ban sétálgatni, pár ember motoszkál csak.
Az idő gyönyörű, reggel 15 fok környékén lehetett.
Mire visszaértem már kinyitották az épületet és Fridiék is felkeltek. Persze rögtön hadonászni kezdtek a hegyek felé...
Furcsa a csöndes Couremayeur-ban sétálgatni, pár ember motoszkál csak.
Az idő gyönyörű, reggel 15 fok környékén lehetett.
Mire visszaértem már kinyitották az épületet és Fridiék is felkeltek. Persze rögtön hadonászni kezdtek a hegyek felé...
-3. nap
Fullon pakolt autónkkal 23:00-ra végre megérkeztünk Couremayeur-ba, a szállásunkra.
Bazi nagy volt a forgalom és sokszor esett, fújt a szél...
Egyelőre nem megy több, irány az ágy!
Bazi nagy volt a forgalom és sokszor esett, fújt a szél...
Egyelőre nem megy több, irány az ágy!
-4. nap
Kész megváltás lesz a holnapi indulás!
Van autónk, kajánk, ruhánk, biztosításunk...
Más nem is kell!
Ma még rávásároltunk az amúgy sem szegényes választékú hochbio kaja készletünkre. Kész méregtelenítő kúra lesz!
Szerencsés fordulat eredményeképp egy majd' vadi új Opel Zafirával vágunk neki az útnak. A szálláshelyem így talán nem is lesz olyan szűkös.
Eljött az a pont, amikor abba kell hagyni a készülődést, mert befejezni úgy sem lehet.
Akkor,
PONT!
Van autónk, kajánk, ruhánk, biztosításunk...
Más nem is kell!
Ma még rávásároltunk az amúgy sem szegényes választékú hochbio kaja készletünkre. Kész méregtelenítő kúra lesz!
Szerencsés fordulat eredményeképp egy majd' vadi új Opel Zafirával vágunk neki az útnak. A szálláshelyem így talán nem is lesz olyan szűkös.
Eljött az a pont, amikor abba kell hagyni a készülődést, mert befejezni úgy sem lehet.
Akkor,
PONT!
-5. nap
Kezd összeállni.
Vagy nem.
Vagy mégis.
Öööö....
Nemtomkivagyok...
Itinereket lamináltam, elkezdtem a pakolást. ..
No ennek sohasenincs vége, az biztos. Ha én mennék, még hagyján, de most úgy kell pakolni, hogy minél kevesebből legyek teljesen felkészült.
Maradjunk annyiban, hogy gyakorolni kell ezt.
Egyen ládákba pakolunk, mert azt könnyebb lesz áttekinteni, az autóban rakosgatni, szortírozni.
Külön kaja, külön futótáp. külön ruhák...
Ma jött még egy emil a szervezőktől:
1. Kicsit variáltak az etetőpontok körül. Kiderült, hogy a kb. 50km-ént lévő 'life base'-ekben nem biztos, hogy jut mindenkinek fekhely. Monnyuk nem igazán érezzük, hogy mennyire tudja majd Fridi kihasználni ezeket a pontokat, de jó lesz résen lenni.
Hálózsákot, matracot, sátrat - perszehogyCsanyáé - viszünk, így gyakorlatilag bárhol tudunk aludni, a kérdés csak az, hogy akkor és ott tudok-e lenni, ahol és amikor szükség lesz rám?! Hát igen, ez nagy kérdés...
2. Minden ponton lesz full-os kaja, nem csak a bázis pontokon. Ez nagyon jó! Remélem Fridi gondol majd rám is :)))...
3. Fontos infó, hogy a bazis pontokon kívüli ellenörző- itató- etetőpontokon csak max. 2 ó-t lehet eltölteni!
4. A verseny honlapjára folyamatosan frissülő adatokat ígérnek, napi filmeket, fotókat
Ha minden igaz holnap lesz autónk, biztosításunk és még több kajánk!
Vagy nem.
Vagy mégis.
Öööö....
Nemtomkivagyok...
Itinereket lamináltam, elkezdtem a pakolást. ..
No ennek sohasenincs vége, az biztos. Ha én mennék, még hagyján, de most úgy kell pakolni, hogy minél kevesebből legyek teljesen felkészült.
Maradjunk annyiban, hogy gyakorolni kell ezt.
Egyen ládákba pakolunk, mert azt könnyebb lesz áttekinteni, az autóban rakosgatni, szortírozni.
Külön kaja, külön futótáp. külön ruhák...
Ma jött még egy emil a szervezőktől:
1. Kicsit variáltak az etetőpontok körül. Kiderült, hogy a kb. 50km-ént lévő 'life base'-ekben nem biztos, hogy jut mindenkinek fekhely. Monnyuk nem igazán érezzük, hogy mennyire tudja majd Fridi kihasználni ezeket a pontokat, de jó lesz résen lenni.
Hálózsákot, matracot, sátrat - perszehogyCsanyáé - viszünk, így gyakorlatilag bárhol tudunk aludni, a kérdés csak az, hogy akkor és ott tudok-e lenni, ahol és amikor szükség lesz rám?! Hát igen, ez nagy kérdés...
2. Minden ponton lesz full-os kaja, nem csak a bázis pontokon. Ez nagyon jó! Remélem Fridi gondol majd rám is :)))...
3. Fontos infó, hogy a bazis pontokon kívüli ellenörző- itató- etetőpontokon csak max. 2 ó-t lehet eltölteni!
4. A verseny honlapjára folyamatosan frissülő adatokat ígérnek, napi filmeket, fotókat
Ha minden igaz holnap lesz autónk, biztosításunk és még több kajánk!
-6. nap
Kezdődik kuszálódni bennem, hogy milyen adat melyik gépen van, milyen táblázat és milyen link hova lett mentve és milyen néven.
Huhh ez kemény kezd lenni... Még szerencse, hogy nem a földet kerüljük meg, csak egy Aosta nevű város körül bóklászunk.
Mármint Fridi bóklászik...
Próbálom szabaddá tenni magam a -4. napra, mert kemény lesz a sok indulás előtti készülődés, az biztos. Persze most kulminál minden munkám...
A mobil szolgáltatók oldalait próbáltam átnyálazni, hogy hátha van vmilyen kedvezmény, de nem igazán hittem a szememnek. Spórolás címén még jobban megkopasztják csak az embert. Pedig nem lenne rossz vmilyen megoldás, mert gyanítom, hogy horribilis lesz a telefonszámlánk.
Kell még vásárolni pár dolgot, biztosítást kell még kötnünk, át kell vennünk két GPS-es órát és meg kell tanulnunk a kezelésüket. Be kell gyűjteni egy kamerát, aminek segítségével közvetíteni tudom majd az eseményeket. A kölcsönzött autót is el kellene hozni utolsó este, aztán meg a pakolás.
Hmmmmm fincsi lesz !!!!
Szóval a -3. napi indulás erős katakizma szagot áraszt.
Huhh ez kemény kezd lenni... Még szerencse, hogy nem a földet kerüljük meg, csak egy Aosta nevű város körül bóklászunk.
Mármint Fridi bóklászik...
Próbálom szabaddá tenni magam a -4. napra, mert kemény lesz a sok indulás előtti készülődés, az biztos. Persze most kulminál minden munkám...
A mobil szolgáltatók oldalait próbáltam átnyálazni, hogy hátha van vmilyen kedvezmény, de nem igazán hittem a szememnek. Spórolás címén még jobban megkopasztják csak az embert. Pedig nem lenne rossz vmilyen megoldás, mert gyanítom, hogy horribilis lesz a telefonszámlánk.
Kell még vásárolni pár dolgot, biztosítást kell még kötnünk, át kell vennünk két GPS-es órát és meg kell tanulnunk a kezelésüket. Be kell gyűjteni egy kamerát, aminek segítségével közvetíteni tudom majd az eseményeket. A kölcsönzött autót is el kellene hozni utolsó este, aztán meg a pakolás.
Hmmmmm fincsi lesz !!!!
Szóval a -3. napi indulás erős katakizma szagot áraszt.
-7. nap
Ma elkészült ez az oldal, hogy a későbbi korok, és kései utódok okulásaként szolgáljon.
Igazából meg azért, hogy a versenyzőt követő és lehetőség szerint segítő, istápoló mellékszereplőnek - (nekem) - alkalom adtán minden egy helyen legyen összegyűjtve. Legyen hová nyúlni, legyen honnan puskázni és hová beszámolni.
Leltárként, ami eddig elkészült:
Nevezés.
Várólistára kerülés.
Várakozás...
Bekerülés a versenyzők közé.
Fizetés.
Számítgatások, lelki tréningek, folyamatos álmodozás...
Sok-sok futás, kerékpározás. Az utóbbi időben heti kb. 16ó-ban adagolva.
Zsákok, övtáskák próbálgatása.
Rengeteg frissítő megvásárlása, ízlelgetése.
Ruhapróbák, cipőpróbák.
Új cipők bejáratása.
Autószerzés.
Izgulás.
Most kb itt tartunk...
Igazából meg azért, hogy a versenyzőt követő és lehetőség szerint segítő, istápoló mellékszereplőnek - (nekem) - alkalom adtán minden egy helyen legyen összegyűjtve. Legyen hová nyúlni, legyen honnan puskázni és hová beszámolni.
Leltárként, ami eddig elkészült:
Nevezés.
Várólistára kerülés.
Várakozás...
Bekerülés a versenyzők közé.
Fizetés.
Számítgatások, lelki tréningek, folyamatos álmodozás...
Sok-sok futás, kerékpározás. Az utóbbi időben heti kb. 16ó-ban adagolva.
Zsákok, övtáskák próbálgatása.
Rengeteg frissítő megvásárlása, ízlelgetése.
Ruhapróbák, cipőpróbák.
Új cipők bejáratása.
Autószerzés.
Izgulás.
Most kb itt tartunk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)